Nosztalgia

A '70-es évek eleje óta folyamatosan volt kutyám, ugyanaz a középméretű fajta.

Ezért pontosan ismerem az eltelt évtizedek kutyaetetési szokásait, amit a mindenkori társadalmi környezet nagymértékben befolyásolt és itt elsősorban nem az anyagi lehetőségekre, hanem a kutyák számára beszerezhető eleségfajtákra gondolok. Anno a kutyás társadalom számára un. „húselosztó" helyek működtek, ahol a főtt marhahús volt a sláger, de a tepertőtől kezdve nagy skálán mozgott a fehérje kínálat. Más forrásból pedig baromfi testrészeket lehetett beszerezni és a favorit a „csirkefej" volt.
A szénhidrát bevitelt pedig a főtt törmelék rizs, -tészta és egyéb háziétel maradékok biztosították.
Természetesen mindeközben kacsingattunk a „nyugati" készeledelek felé, de beszerzésük anno szinte lehetetlen volt.
Ez késztetett arra, hogy a '80-as évek közepén, hogy saját elképzelések alapján kikísérleteztem és saját kutyáimon ki is próbáltam különböző receptúráimat.

A fehérjehordozó az ATEV-től vásárolt húsliszt volt, ami aztán peletálási eljárással vált egy-két centiméter hosszú és fél centiméter átmérőjű kis hurkává.
A szénhidrát összetevők, az akkor már itthon is beszerezhető különböző, un. puffasztott ill. pelyhesített gabonaszármazékok (kukorica, búza, rizs, stb.) voltak.
A vitaminok és ásványianyagok bevitelére heti rendszerességgel növényevő állatok belsőségeit etettem.
És a dolog működött!
Az összetevők beltartalmi értékeinek figyelembevételével alakítottam ki a keverékeket és megfigyeltem a kutyáim székletét, hogy milyen a felvett eledel emésztettsége, valamint figyeltem kondiciójukat, szőrzetüket. Amikor több hónapos tapasztalatokkal rendelkeztem „PROFI" néven megkezdtem a táp forgalmazását és elégedetten nyugtáztam a visszajelzéseket.
A gondolat, hogy mégiscsak „nyugati" tápot kellene a magyar kutyatulajdonosok számára is hozzáférhetővé tenni, nem hagyott nyugton és mindent meg is tettem, hogy célomat elérjem.
Így 1990-ben elsőként importáltam Németországból a „Litina" márkanevű kutyaeledelt.
Csak később ismertem fel a jelentőségét milyen szerencsém volt, hogy ez a cég állt velem szóba, látva kísérletező hajlamaimat. A szerencse az volt, hogy a cégvezetés konzervatív módon ragaszkodott a minőségi paraméterek magas szintjéhez. Egyszerűbb megközelítésben pl., hogy a húsliszt nem azonos a hússal és így tovább...!
Volt is a Litina kínálatában pehelykeverék szárított hússal és ez volt a sláger, a „Litina Allrass", vagyis Litina minden kutyafajta részére.
Valószínűleg ez keltette fel bennem a NOSZTALGIÁT a minőségi EBELEDEL iránt.
Ennél a pontnál meg kell említenem, hogy az eledel minősége meghatározó szereppel bír a kutya egészsége vonatkozásában. Van is az a közmondás, hogy „amit eszel, abból leszel".

Sajnos a kutyatartók döntő többsége az eledel árát tekinti meghatározó tényezőnek, így elkerülheti figyelmét, hogy az olcsóbb tápok un. ballasztanyag tartalma elérheti akár a 60%-ot is, viszont ezt a kutya emésztőrendszere nem tudja értékesíteni, tehát kidobott pénz!

Ehhez egy eklatáns példa a „kutyakonzerv", a halas, a májas, a marhahúsos és így tovább.
Ha azonban a kutyatulajdonos figyelmesen elolvasná a dobozon található információkat rájöhetne, hogy a termék szárazanyag tartalma 12% azaz tizenkét százalék és a hal, máj, marhahús, stb. tartalom ennek a 12%-nak CSAK a 4%-a!!
A 88% nedvességtartalomról ne is beszéljünk.
Ezek után, ha marha vesepecsenyével etetnénk, az is olcsóbb lenne, mint a konzerv...
Apropó hús!
Ennél a pontnál feltétlenül meg kell jegyezni, ami egyébként köztudott kell(ene) legyen minden kutyatartó számára, hogy a ragadozó – lásd pl. afrikai természetfilmek oroszlánja -, amint leteríti zsákmányát, elsőként annak belső szerveit, zsigereit fogyasztja el és a combokért, lehet, hogy a hiénák veszekszenek... Miért?
Mert a tápláléklánc alkotta sorban a növényevő enzimrendszere által már feltárt létfontosságú növényi táplálék összetevőkhöz, csak így férhet hozzá!
Gondoljuk csak végig: a gyomor, a vékonybél már előemésztenek, a máj vitaminraktár és így tovább...

Ebből kiindulva, mivel civilizált kutyáink már nem vadászhatnak, nekünk a falkavezérnek a feladatunk részére „teljesértékű zsákmányt" beszerezni.

Napjaink „tápkultúrája" rendkívül sajátságossá vált. Már mindenki beszél fehérjékről, zsírokról, szénhidrátokról, de azt már nem teszik hozzá, talán nem véletlenül, hogy melyik milyen eredetű. Állati-e, vagy növényi? Mert ez sem mindegy!

Kifinomulttá vált érzékkel vezeti már régóta a „piac" a gyanútlan, jóhiszemű vásárlót és egyre többet hallunk már erről az emberi fogyasztásra forgalmazott élelmiszerek tekintetében is.
Pl. sajt növényi zsiradékból..., arról már nem is beszélve, hogy kutyáimmal teszteltetem, melyik virsli ehető.

Nos ennyi talán elég is, hogy miért ajánlom tiszta szívből a NOSZTALGIA EBELEDEL-t.